Ágika nem szívesen ment óvodába.
Minden reggel sírva és hisztizve próbálta anyukáját ölelni, átkulcsolni a lábával is, ott tartani, nem elengedni. Sokszor az óvó néniknek kellett lefejteni a gyereket anya testéről és bevinni Ágikát szobába.
Anya is sírt mindennap, egészen az ovitól a buszmegállóig.
Ezzel a panasszal érkeztek meg hozzánk Pécelre.
Ágika még csak 3 éves volt és nem akart részt venni a kineziológiai kezelésen, de ott maradt velünk és anya mellett játszott, amíg mi dolgoztunk.
2 fontos dolgot találtunk az izomtesztelés során:
Az egyik, hogy a kislány megindított születéssel jött a világra. Nem indult meg a szülés magától, de merthogy túl voltak már a kiírt időponton, az orvosok elindították a szülést.
A születése hosszú és lassú volt. Ágika nem akart még jönni.
Ezt az erőteljes ragaszkodás érzést, hogy nem akarok jönni, maradnék még, az édesanya százszázalékosan érezte a homlok-tarkó tartás közben.
Ez volt az egyik ok.
A másik okot anya gyerekkorában találtuk meg.
Az édesanyjának saját óvodáskorából rossz emlékei kerültek elő. Szigorú óvó nénikhez került, akik nehezen tolerálták a sírós, érzékeny gyerekeket, és többször megszégyenítették őt emiatt.
Úgy élte meg, hogy az óvoda egy olyan hely, ahol nem vagyok érzelmi biztonságban, nem kapok bátorítást, ha elkeseredett vagyok.
Tudattalanul ettől féltette Ágikát.
Mi történt a kineziológiai oldás után?
Erre a problémára 2 oldás elegendő volt. A második kezelés után az anyuka belázasodott. 2 napig feküdt. Addig Ágika sem ment óvodába.
Előfordul, hogy egy kineziológiai oldás után a test egy gyors betegséggel méregtelenít.
Ezt követően, amikor legközelebb mentek már nem volt nagyjelenet, csak kisebb sírás.
1 hét múlva a sírás is elmaradt.
Leave a Reply