Válás után

Azt mondja a válás után kezdte el megismerni önmagát.

Pedig nehéz volt meglépni.
Hitt a tündérmesékben, és az örökkön örökké boldogságban. Bízott az Igaziban, aki majd törődik vele és mindig szereti őt.

Nem így lett.
Lassan vette csak észre hová került.

Otthon azt tanulta:
Fogd be a szád, és akkor béke lesz.

 

3 év után ez már nem ment. Nem tudta úgy csinálni, ahogyan az anyjától látta. Nem akarta úgy.
Bár féltette a gyereket, tudta, hogy ha egyedül maradnak minden más lesz.

 

De nem gondolta, hogy ennyire.
Hogy ennyire egyedül lesz.
Két szülő helyett kellett ölelnie, kettő helyett védelmeznie, kettő helyett volt szigorú, és sokszor belezavarodott ki is ő valójában.
És számtalanszor azt érezte, itt a határ, nem bírja már tovább.

Elég-e Ő egymagában? Tudja-e a legjobbat adni?
Az ő gyermeke most már megbélyegezve, csonka családból származik?

 

De a kis hang a szíve mélyéről azt dobogta, hogy nem csonkább ez bármely más családnál.

Az lett volna hamis, ha ott maradt volna.
Az fájt volna jobban, ha tűrnie kell.
Hogy mutatta volna meg a gyermekének mi szeretet, ha ő nem szereti magát annyira, hogy a szabadságát válassza?

Ha nem követte volna a szívét, mit tanít a gyermekének?

 

Balázs Móni