Mitől függ, hogy milyen a gyerekkorunk?
Választanánk-e másképp, ha ma újraírhatnánk?
Boldog gyermekkor után, boldog felnőttek leszünk-e?
Akinek nehezebb gyermekkora volt, van-e esélye később a változásra?
Három gyermekem van. Az első kettő után nagyon vágytam rá, hogy kijavítsam a hibákat.
Nagyon bántam azokat, amiket elrontottam. Felelősnek éreztem magam, sok lelkiismeret furdalásom volt.
Bántottam magam.
Azt gondoltam, jó lenne egy világ, ahol úgy nőhetnek fel a kicsik, hogy sokáig nincs stressz az életükben.
Jó lenne, tiszta lelkű és mindig mosolygós szülőnek lenni, akinek van türelme, és boldogságra, szabadságra tanít.
Nem tudtam ilyen lenni. Legalábbis nem úgy, ahogyan elképzeltem.
Szerencsére kigyógyultam a bűntudatból, hogy elrontottam.
A nagy fordulat akkor volt, amikor szembe kellett nézni a pusztító indulataimmal, ami egyik gyermekem és köztem volt. Akkor kezdtem tudni bánni ezzel a tomboló érzéssel, amikor észrevettem a bennem levő gyűlöletet. Nem a gyermekemnek szólt. Mégis ő kapott belőle sokat.
A bennünk élő dühöt, mindig a szüleinktől szedjük össze. Ők pedig az ő szüleiktől. Azok meg az övéktől. Előző generációk elfojtásai, félelmei, fájdalmai, mindig is a gyerekeken csapódtak le.
A gyermek ártatlan és magára vesz mindent.
Mégsem kell sajnálni őket. Így tanulunk. Egyelőre. Talán később, újabb generációk tudnak majd könnyebben is fejlődni. Egyelőre az élet nyomását, fájdalmait, buktatóit használjuk arra, hogy fejlődjünk.
Nézd mennyire más minden gyermek. Ugyanabban a családban, mást és mást tud megtanulni két testvér. Másmilyen lesz. Pedig, azt gondolnád, ugyanazt kapja.
Hiszem, hogy van dolgunk. Hogy feladattal érkezünk a Földre. És hiszem, hogy mi választjuk meg, hogyan csináljuk. Már gyermekként tudjuk. Ki erővel, ki zsarolással, ki gyengeséggel, de mindannyian tanulunk.
Tanulunk jobbá válni, tanulunk szeretni. Ez az oldal azoknak a szülőknek szól, akik szeretnék magukat és a gyermeküket is elfogadóbban szeretni. Mindkettő fontos. Szülő és gyermek együtt fejlődik, együtt tanul.
Azonban amit magunkért nem tennénk meg, mert kibírjuk, azt megtesszük a gyermekünkért.
Tedd meg elsősorban érte, és ezáltal te is jól leszel.
Balázs Móni
kineziológus oktató