A kilenc hónap babavárás után egy csodálatos kis babával elkezdődik a megálmodott idilli családi élet.
Az a pici, akit apa és anya becézgetett, puszilgatott a pocak falán keresztül, most végre szólni tud!
Egyelőre csak sírással, de tud kommunikálni velünk.
Jelezni, kifejezni próbál valamit, amit mi kezdő szülőként, nem mindig értünk.
Kétségbeesetten igyekeznénk segíteni…
Tudunk-e segíteni neki?
Vannak babák, akikkel könnyebb az első időszak, és vannak, akik már ilyenkor kemény próbatétel elé állítják a szüleiket.
Sokat sírnak, látszólag ok nélkül.
Javul a helyzet, amikor ölbe vesszük őket és járkálunk velük. Kicsit jobb lesz, de aztán kezdődik újra!
A hosszasan síró babákra könnyen rámondják, hogy hasfájós babák.
A kicsi belső szervei most ismerkednek az étellel, most kezdik el megemészteni a fizikai világ táplálékait.
Ez a táplálék lehet, szó szerint igazi táplálék is, de lelki táplálék is, amit a szeretteinktől kapnak. Mindkettőnél ütközhet a baba kihívásba.
A fizikai tüneteket lehet enyhíteni pocaksimogatással, homeopátiás szerekkel, büfiztetéssel, tornáztatással.
A lelki okokat pedig odafigyeléssel, megértéssel, terápiával, azzal, hogy meghalljuk, mit szeretne mondani nekünk.
A kisbaba érez. Intenzívebben, mint mi felnőttek. Főképp a környezete, a szülei érzéseit, és elsősorban anya világát.
Anya és gyermek ilyenkor még teljesen egy egység. Olyan érzés a kicsinek, mintha Ő, anya egy nélkülözhetetlen testrésze lenne. Elkülöníteni, elválasztani őt anyától, az számára a veszteség legerősebb fájdalma.
Az érzések, már születés előtt is ott voltak. Már akkor is érzett, amikor magzat volt.
A kineziológia oldások során, visszautazva pár hetes magzati korig, megtapasztalható, hogy már ott is erőteljes érzések uralnak minket. Talán furcsa lehet, de egy kis sejt is érez. Akár bűntudatot, szorongást, veszteséget, és persze örömet, nyugalmat, békét is.
És most, hogy a baba kifejlődött, megszületett, végre hangosan is elpanaszolhatja, ha rossz érzések bántják.
Olyanok, amelyek ott ragadtak benne és még nincsenek tisztázva. Ugyanúgy, zaklatják őt is a rossz érzések, mint minket felnőtteket. Hiszen, ha megbántódtunk, akkor ott maradt egy tüske, és alig várjuk, hogy valaki segítsen, kiengeszteljen. Ha szomorúak vagyunk, jól esne egy kis vigasztalás.
Milyen érzések okozhatnak sírást a babánál?
A születés élménye során a kicsi számtalan erőteljes, sokszor fájdalmas testi élményt él át.
Nem is beszélve a lelki próbatételekről. Ugyanúgy fél a szüléstől, mint az anya. Elveszíti a biztonságot nyújtó anyaméhet, nem tudja mi történik vele. Olyan intenzív érzeteket él át, amit eddig soha.
Ahogyan az anya is elmeséli szülés után sokszor az élményt, kiönti a szívét másoknak, ugyanúgy a babának is szükséges, hogy kifejezze mi fájt, mi volt nehéz neki. Pontosan elmondani nem tudja, mert még csak sírással kommunikál. Zömében nem is gondolunk rá, hogy a babának milyen lehetett a születés.
Pedig lehet ijedtség a császármetszés miatt, lehet nyomasztó a szülőcsatorna hosszadalmas szorítása.
Lehet félelmetes a gondolat, hogy vajon kellek-e, okozok-e problémát azzal, hogy jövök?
A gyermek megszületése után sokszor éli újra a szülés élményét. Álmodik is róla sokat.
Várandósság alatt átélt stresszek is kifejeződhetnek az első hónapok hosszas sírásaiban.
Vártak-e engem, akartak-e engem, kellett e küzdenem az életemért? Tudták e, hogy egészséges leszek, féltek-e attól, hogy baj van velem és ezáltal vonták-e kétségbe az, hogy én magam is elhiggyem, hogy OKÉ vagyok?
Volt-e elveszített ikertesó?
Ha az anya bizonytalan magában, komoly kétségek gyötrik, hogy alkalmas e az anyaságra.
Ha az anyának szüksége lenne támogatásra, de nem tud vagy nem mer kérni.
Rossz kapcsolat a szülők között.
Aggódás a babáért, az egészségéért vagy aggódás azért, hogy nem tudjuk elegendő tejjel táplálni.
Ezt mind megérzi a kisbaba.
És ne feledjük, hogy a kisbaba mindig szeretne a lehető legtöbbet testközelben lenni.
Nagy javulást okoz, ha anyaként rendbe rakjuk a zavaros érzéseinket. Tegyük rendbe az életünket, mondjuk ki a szeretteinknek, amit régóta magunkba fojtunk. Vezessük le a feszültségeinket. Kérjünk segítséget. Álljunk ki magunkért.
Ez segít legtöbbet a babának. Ilyenkor tudunk felé értően figyelni.
Ha nem aggódással figyeljük őt, hanem ráhangolódással, akkor megértjük miről szól a sírás. Érezni fogjuk, mit akar nekünk mondani.
Ekkor olyan mély kapcsolat és bizalom alakul ki irányunkban és a világ irányába, amiből a baba megtapasztalja, hogy ez egy biztonságos világ, ahol értenek engem, ahol meghallgatnak engem, ahol figyelnek rám.
Lassan azt vesszük észre, hogy a hosszú sírások megszűnnek, nincsen már szükség rájuk.
Ha úgy érzed elakadtál, vagy szeretnéd megtalálni a lelki okokat, hogy egy támogató kapcsolat legyen közted és a baba közt, akkor itt tudsz kineziológiai oldásra jelentkezni: Kattints ide!
Leave a Reply